One chapter: Werewolf??

Hűvös őszi fuvallat kellemetlenül belecsípett az arcomba,miközben az új sulimba vezető utcán bandukoltam. Anyu elhatározta,hogy új suliba irat. Fogalmam sincs miért. Egy nap csak úgy közölte velem,hogy átiratott. Magyarázatot persze nem adott. Mind egy. Tudom kezelni a dolgokat.. 17 éves érett lány vagyok. Nem kell félni.. Biztos,hogy befogadnak majd... Egyébként tök jó,hogy itt idegeskedek főleg,hogy még a reggelem is pocsékul indult....  Anyu szokásához hívően tő mondatokban felelgetett a kérdéseimre,mint pl.: igen,nem,persze,oké. Tökre letörtem. De tényleg. Azóta ilyen velem mióta Selly... Mióa Selly.. Na tudjátok... 
Lassan megérkeztem az új sulimhoz. Utálok új lenni,mert ilyenkor sehova sem tartozol,mindenki kitúr a saját klikkéből. Legszivesebben most azonnal hazafordultam volna,de nem tehettem. Nem akarom jobban anyát magamra haragítani. Így hát vettem egy nagy levegőt,és beindultam a suliba. Lassan beléptem az aulába,ahol vagy 100 gyerek zajongott. Beszélgetett,rohangált,volt olyan is aki verekedett vagy könyvet olvasott. Na és most jön a fergeteges kérdés: Hova kéne nekem most mennem? Mert,hogy fogalmam nincs az biztos. Jobb lesz,hogy ha elindulok valahova,mert így elég hülyén festek,hogy csak egy helyben ácsorgok.
Tehát elindultam beljebb. A fene sem tudja,hogy hova. Csak el a bejárati ajtótól.
-Kisasszony!-szólt utánnam valaki.
Megpördültem a tengelyem körül,majd szembe találtam magam a portással.
-Elnézést..én az új lány vagyok.. Malia Hale.-dadogtam,és egyre kezdtem cikisebben érezni magam.
-Malia Hale....-vett elő a zsebéből egy kis papírt amin gondolom a nevem kereste.-Á,meg is vagy! 2-ik emelet, 16-os terem az osztálytermed.
-Köszönöm...-mosolyodtam el,majd kínosan elindultam a lépcső felé.
-Várj!-szólt utánnam a portás mire,megint megfordultam.-Ezt elejtetted.-adta a kezembe a karkötőm,mire teljesen elvörösödtem. Ennél cikibb már nem is lehetne  helyzet.
-Köszönöm..-bólintottam,majd zsebre vágtam a karkötőt,és véglegesen is felindultam a lépcsőn,a második emeletre, a 16-os osztályterembe.
Kb tudtam,hogy mire fogok számítani. Sejtésem be is valósult,mivel ahogy beléptem a terembe,mindenki kilikkekben volt. Mindenkinek megvolt a helye,csak per pillanat én lógok ki a sorból. De jó...
Csak álltam az ajtóban mint egy hülye,és azt sem tudtam,hogy mihez kéne kezdjek. Hova üljek? Jó nyilván,hogy egy padhoz,de mi van hogyha foglalt,és jön egy izomagy,és kiborít a székből? Reggelre kétszeres égésem lenne. Klassz.
-Szia!-pattant elém hirtelen egy sötét barna hajú csaj,ezzel a frászt hozva rám.-Te vagy az új csaj igaz?
-Öhmm..Igen.-bólintottam. Milyen kérdés ez? Itt állok az ajtóban,egyedül, még sohasem jártam itt,de azért megkérdi,hogy én vagyok-e az új. Hát oké. Merengésem végén újra a lányra néztem aki elég furcsán méregetett. Mi ez a hirtelen hangulatváltozás??
-Mi az?-néztem rá értetlenül.-Van valami rajtam??-kezdtem el birizgálni a hajam. Komolyan úgy méregetett,hogy már attól tartottam,hogy van valami röhejes rajtam. Háromszoros égés. Hurrá.
-A szagod..-motyogta,mire én kérdőn felvontam a szemöldököm.
-Most azt mondod,hogy büdös vagyok??-akadtam ki,mivel reggel emlékszem,hogy befújtam magam parfümmel,de amúgy alapból sem szoktam büdös lenni,de ezt most hagyjuk.
-Nem,nem dehogy.-nevette el magát hirtelen. Na már megint ez a hangulat változás. De jó..
-Akkor? Mi van a szagommal?-faggattam tovább,miközben egyre beljebb haladtunk a teremben. Pár gyerek meg is bámult,kb olyan nézéssel,hogy ki a franc vagyok,de ez most nem lényeg... Furcsa ez a csaj... Komolyan,a frászt hozza rám.
-Semmi. Bocsi. Feljesd el.-legyintett,majd leült az egyik padhoz,és felnézett rám.-Leülsz mellém?
Őszintén,leginkább nemet mondtam volna,de inkább nem tettem hiszen ő az első ismerősöm.... Nem akarok egyedül kullogni a folyosón.. Akármennyire is furcsa a haverom. Ha egyáltalán mondhatom havernak...
Lehuppantam mellé a padra,majd egy erőltetett mosollyal felé fordultam.
-Na és mi a neved?-kérdeztem.
-Allison Ston.-felelte.-Neked?
-Malia Hale...
-Szupii!-vigyorgott.-Na és meséljek neked a suliról?
-Mesélhetsz.-bólintottam.
-Oki.-vigyorgott,és elkezdett fészkelődni mellettem,majd mikor végre kényelembe helyezkedett,folytatta.-Hol is kezdjem...
-Kezd az elején.-tanácsoltam mosolyogva.
-Oké..Szóval. Kezdem Justinnál.
-Ő a legeleje?-kuncogtam,mert éreztem,hogy pont a közepébe vágott bele. Na nem baj.
-Nem..-mosolygott zavartan.-De inkább vele kezdem. Szóval... Justin Bieber 17 és fél éves most tölti mindjárt a 18-at. De nem is ez a lényeg. Justin rohadt helyes srác. Ah barna szemű és sötétszőke hajú. Minden lány álma. Még a budi is tele van firkálva az ő nevével.
-Nem szólnak érte?-vágtam közbe. Ismerős a helyzet a mi sulinkban is volt egy ilyen srác,akiért mindenki rajongott. Csak az volt a különbség,hogy szerelmes voltam belé.. Na mindegy..
-Nem,mert a takker nők bírják a fejét.-vigyorgott ész nélkül,közben zavartan tördelte ujjait. Biztos,hogy tetszik neki ez a bizonyos Justin... ☺ 
-Aha.-ráncoltam a homlokom. A mi sulinkban ilyen nem volt. még Krisszel (akiről beszéltem) sem kivételeztek. Ki lehet ez a Justin,hogy mindenki ennyire imádja,hogy még a budit is össze firkálhatják a nevével?? Nagyon kíváncsi lettem. Érdekelt,hogy ki lehet ő. Érdekelt,hogy hogy néz ki. 
-Nézd ott jön!-mutatott hirtelen Allison az ajtó irányába. Lassan követtem a tekintetem az ujja után.. És akkor.. Akkor láttam meg Justin Biebert.


Elakadt a lélegzetem. Nem erre a látványra számítottam. Persze jó értelemben. Ahogy belépett a terembe... Úh.. Nagyon helyes. Sokkal helyesebb mint Krisz... Nah jobb lesz,hogy ha most befejezem. Nem akarok újra úgy szenvedni ahogy azelött.. Nem. Megfogadtam,hogy soha többet nem leszek szerelmes....És ehhez tartani fogom magam.
-A helyemen ülsz.-zökentett ki a gondolat menetemből egy goromba hang. Lassan felnéztem és megpillantottam egy gyönyörű lányt. Ne értsétek félre nem vagyok lezbi,de tényleg nagyon szép lány volt... Pluszba... Justin kezét fogta. És Justin a padom mellett állt a csajjal!!! Huh!
Szívem erősen kezdett el kalapálni,de úgy,hogy azt hittem,kiszakad a helyéről. De ez persze nem fog bekövetkezni. Annyira elgondolkodtam ezen a szenvedős szerelmi témámon,hogy észre sem vettem,hogy közben mellém értek! De ciki!
-Én.. Öhm..-dadogtam,közben alig tudtam levenni Justinról a szemem. Ennyit arról az elméletemről,hogy ne essek bele. Mindegy.
-Nyugi Anna én kértem,hogy üljön mellém.-nyugtatta úgy látszik Annat, All.
-Allison,de miért?! Én ülök itt!-túrt bele a hajába,majd hirtelen megmerevedett,és rám bámult.-Ki vagy te?!
OKé,értem,hogy a helyére ültem,de lehűthetné magát. Nem nagy cucc felállok és átülök máshova nem kell itt üvölteni...
-Malia Hale.-feleltem,majd tekintetem megint Justinra vándorolt,aki unottan támaszkodott a szembe lévő padra. Onnan figyelte az eseményeket.
-Nem úgy...-hajolt hirtelen a fülemhez.-Te nem ide tartozol.
Komolyan nem értek semmit. Miről beszél ez? Az egyiknek a szagommal van baja,a másiknak azzal,hogy új vagyok. Hagyjanak már békén! Mondhatom nagyon jó kezdés ez az első nap..
-Mi van?-vontam fel a szemöldököm.
Anna türelmetlenül felsóhajtott,majd folytatta:
-Tudod te jól,hogy miről beszélek. Takarodj a területemről,vagy megöllek!
Nah jó. Ennyire nem lehet pipa,hogy a helyére ültem! Komolyan ez a csaj egy sziopata!
-Jó,mondom,hogy sajnálom! Máskor nem ülök a helyedre! De neked sem kéne felkapni ennyire a vizet!-vettem feljebb a hangom,majd felkaptam a cuccom,és felálltam.
-Nem a padosról beszélek te idióta! Ne játszd a hülyét.-üvöltött rám,és a szeme pedig a sötét barnáról, sárágra(!!!!!!) változott. Te jó ég!!!!!  Szavakba önteni sem lehet amit most éreztem: Félelem,kíváncsiság,harag. 
Neki is eltud változni a szeme színe mint nekem! Csak nekem nem sárgába hanem kékbe! JUj!! Lehet,hogy itt a válasz a kérdésemre!!!!  Lehet,hogy ő eltudja magyarázni,hogy mi történt velem!
-Anna,kicsim nyugodj meg!-kapott a keze után Justin,majd magához húzta,és megölelte.
Éreztem ahogy az én szemem színe is kezd kékké változni. Nem tudtam mit tenni,csak gyorsan kisprinteltem az osztályból lehajtott fejjel. Nem láthatnak meg így! Ahogy kiértem a kihalt folyosóra (már mindenki a termében volt) berohantam a wc-be,(ahol tényleg minden Justin nevével volt tele), majd a tükör elé álltam. Jól éreztem. A szemeim megint kékek voltak.  Nem értem,hogy miért. Nem értek semmit. Semmit tényleg. Miért történik ez velem?
 Muszály lesz valahogy beszélnem erről Annaval. De valahogy úgy,hogy közben ne támadjon rám. Biztos vagyok benne,hogy vele is ugyanaz történt/történik mint velem.

°°°°5 órával késöbb°°°°

Este 6 óra van. Nagyon sokáig kellett ma maradjak a suliban,mivel elkelett intézni a papírjaimat. Még Annat sem tudtam sehogy sem elcsípni,egyszerűen mindig eltűnik. Mintha direkt kerülne. Nem tudom,hogy miért utál ennyire.  Nem is ismer,de már most elítél.. Rosszul esik nagyon...
Jobban összehúztam magamon a kabátot,mivel elég hűvös volt. Lassan bandukoltam haza fele, a nagy sötét erdő mellett. Minden egyes nap erre megyek haza. Nem tudom miért,de mindig abban reménykedek,hogy megtalálom Sellyt ott,ahol elvesztettem. Iszonyatosan hiányzik. Lassan elértem a helyszínhez ahol eltűnt. Megálltam,és némán bámultam a földet. Itt tűnt el. Pontosan itt. Pontosan 9 éve.
Valami erős erő arra késztetett,hogy beljebb menjek. Nem is tudom mi. Mintha valami húzna befelé az erdőbe. Valami energia,amit nem lehet körül írni pontosan. Csak éreztem,hogy beljebb kell menjek. Aprókat lépkedtem előre,közben a szívem hevesen kalapálni kezdett. A telihold (ma volt,igen) a fák lombjai közt rávilágított az útra. Lassan felnéztem a holdra,és éreztem,hogy a szemem megint kékké változik. Egyre gyorsabban haladtam. Mondhatnám úgy is,hogy az ösztöneim vezettek. De nem mondom,mivel én nem egy állat vagyok hanem ember...
A gyors lépkedést átváltotta a futás. Rohantam,és rohantam. Nem tudom,hogy hova. Éreztem,hogy nagyon gyors vagyok.... Tudtam,hogy ez nem normális,de nem érdekelt. Valami most nagyon vonzott,és ki akartam deríteni,hogy mi az. És ki is fogom.
Már nem is tudom,hogy mennyi ideig rohanhattam,mikor vonyításra lettem figyelmes. Lassítani kezdtem. Szemeim elkerekedtek az ámulattól: Farkasok,és emberek egyaránt rohantak egy barlangba. Persze nem normális emberek. Nekik is kék meg sárga volt a szemük,csak úgy mint nekem. Ez vonzott ennyire.... És ha már megtaláltam,nem hátrálok meg. Be akarok menni. Lehet,hogy veszélyes,de nem érdekel. Tudni akarom magamról az igazat! Teljesen elszántam magam,egyszerre minden félelmem elillant. Csak egy cél hajtott: be kell mennem a barlangba. Nem tétováztam,azonnal nekivágtam az útnak. Lábaim alatt recsegtek a levelek ahogy rájuk léptem. Kicsit idegesítő volt,de most nem nagyon érdekelt. Lassan a barlanghoz értem. Farkas szag volt. Olyan jellegzetes farkas szag... Most jut eszembe... Mi van ha bemegyek és széttépnek? Erre még nem is gondoltam. De muszály kiderítenem,hogy mi történt velem! Be kell menjek!
Óvatosan beléptem a sötét barlangba. Úgy döntöttem,hogy lopakodva megyek,nehogy véletlenül meghallják,hogy jövök. Bár nekik elég kifinumult a hallásuk.. Na mind egy. Csak reménykedni tudok,hogy túlélem,és nem tépnek szét..
Azért mégis csak valamennyire közéjük tartozom... Pluszba megtudhatom,hogy ki vagyis inkább,hogy mi vagyok valójában. Csendben mentem végig a barlang folyosón. Ahogy haladtam előre,egyre erősebben és nagyobban láttam a barlang végén egy fényt. Gyorsabb tempóra kapcsoltam,míg végül oda nem értem. A látvány ámulatba ejtő volt. Egy csomó ember és farkas gyűlt össze egy kis helyen. Egy nagy kősziklán pedig egy férfi prédikált nekik. A férfi mellett... a férfi mellett Anna volt!!!!!!!!!!
Mi ez az egész?? Én nem értek semmit!!!
-Falkatársaim! Nemsokárra elkezdődik az átváltozás,már aki áttud változni!-beszélt hangosan a férfi,majd Annara nézett.-Lányom! Mivel vannak új tagok meg kell tartani a szertartást!
Lánya?! Na jó... Anna ennek a pasinak a lánya. Ez azért durva. Meg mi ez,hogy falkatársaim? Riadtan néztem körül. Fele farkas fele ember. Érdekes...
Hirtelen mint valami isteni szikra beugrott: vérfarkasok. Fele át tud változni fele nem. Úgy látszik én is ilyen vagyok...... DE hogy történhetett ez?
-Nem szabadna itt lenned.-súgta hirtelen egy ismerős hang,közben az ajka súrolta a fülem.-Ha megtalálnak megölnek. Széttépnek. Megesznek. Folytassam?
Kirázott a hideg. Annyira ismerős volt ez a hang,de sehogy sem tudtam beazonosítani,hogy kié. Az illettő teljesen hozzám volt símulva hátulról,úgy súgott a fülembe.
-Mi az elvitte a cica a nyelved? Vagy mondjam úgy,hogy a farkas?-kuncogott,és ajka továbbra is a fülemet súrolta,amitől teljesen megborzongtam. Tudni akarom,hogy ki az illető. De nyomban.
Egy mozdulattal tettem egy 90 fokos fordulatot,de a sietségben (mivel ahogy említettem teljesen hozzám volt símulva az illető) neki ütköztem a mellkasának. Egy tű sem fért volna közénk, olyan közel álltunk egymáshoz..
-Jaj bocsá..-kezdtem volna de a szavam elakadt ahogy ránéztem. A személy aki mögöttem állt Justin volt. És a szemei(amik eredetileg gesztenye barnák) kékek voltak!!!!!!!