Prológus

***9 évvel ezelött***

-Vigyázz a húgodra!-nézett komolyan a szemembe anya,mire aprót bólintottam.-8 éves vagy Malia, a húgod még csak 6. Ne veszítsd el. Ez parancs.
-Rendben.-feleltem komolyan,majd megragadtam Selly kezét,majd elindultunk ki a sötétbe. Még én sem tudtam pontosan,hogy hova. Anya mindig is érettebben bánt velem. Fogalmam sincs miért. De nem akartam megtörni a bizalmát. Felelőséggel tartozom neki. AKkor is,hogy ha még csak 8 éves vagyok. 
Sokáig sétálhattunk már,mikor sötétedni kezdett. Tudtam,hogy itt az ideje haza indulni. Anya mindig szigorúan a lelkemre kötötte,hogy mikor lenyugszik a nap sűrgőssen induljunk haza. Tudtam,hogy valamit titkol. De nem mertem rákérdezni. Ha véletlen utaltam is rá csak ennyit mondott:
-Az erdő veszélyes. Kerüld el! A közelébe se menj! Vagy kitagadlak....
Azóta nem hozom fel a témát. Anya egy komoly érett nő,és ha egyszer azt mondja,hogy nem akkor nem. 
Óvatosan megfogtam Selly kezét,majd visszafelé indultam. Kis húgom teljesen fel volt pörögve,nem bírt egy helyben maradni. Mindig is ilyen volt.. Múltkor még egy vázát is levert az asztalról.. Azért is én kaptam mert nem figyeltem rá eléggé.
-Miért megyünk mindig haza sötétedéskor?-kérdezte kis vékonyka hangján Selly.
Szorosabban fogtam a kezét,mivel egyre jobban ugrándozott. Azt hiszem csak én vagyok komoly ebben  családban anyával együtt... Apu már 3 éve elhagyott minket... DE hagyjuk ez egy más téma..
-Anyu azt mondta,hogy este nagyon veszélyes.-feleltem tömören,és nagyobb léptekre kapcsoltam.
-Anyu minden hülyeséget mond. Ne higyj már neki.-rázta meg a fejét,majd hirtelen elengedte a kezem,és elkezdett szaladni a hazaúttal ellentétes irányba...-Kalandozni akarok!
Rémületemben felfogni sem tudtam,hogy mi történt,csak azon kaptam magam,hogy eszeveszettül rohanok a hugom után,aki egyenesen egy nagy sötét erdőhöz tartott. Jaj ne! Pontosabban ahhoz az erdőhöz amiről anya mesélt! Aminek a legendája az,hogy egy fenevad megszállta! Nem mehet oda! Te jó ég!
-Selly! Selly várj! Megőrültél?!-üvöltöttem teli torokból,de mintha csak a falnak beszéltem volna. A következő percben a hugom már az erdő elött ugra-bugrált. Már majdnem oda értem hozzá,mikor egy nagy zörgéssel valami kiesett a zsebemből,és a földre pottyant. Megtorpantam,és megpillantottam a lakáskulcsom. Gyorsan lehajoltam érte,de mire felemelkedtem Selly eltűnt.... A következő másodpercben egy nagy sikoly töltötte be a teret. Selly sikolya. AZ erdő széléhez rohantam. A földön hevert valami.. Pontosabban Selly csatja... Csak ez maradt meg tőle....


Ez történt 9 éve. Azóta anya alig áll velem szóba. Jogosan. AZóta Selly nem került elő. Azóta érzek magamon változásokat. Jobban hallok,jobb a szaglásom,és  a látásom kitünő. Bár eddig sem volt gond vele (nem voltam szemüveges sosem) de mégis jobb lett. Gyorsabban futok. Minden olyan más..Ha izgulok vagy ha dühös vagyok vagy ha félek a szemem kék színűvé változik. Nem értem,hogy mi történik velem. ANyut hiába kérdem  nem mond semmit. Tudom,hogy valamit elhallgat. 16 éves koromban kezdtek ezek a dolgok eljönni nálam. Most 17 vagyok. AZóta egy csomó  kérdésem van. AMire nem kapok választ. De ki fogom deríteni,hogy mi történt velem. ESKÜSZÖM. MALIA HALE SEMMIT SEM AD FEL.